Ebben a bejegyzésben egy teljesen menthetetlennek hitt, erős érzelmi értékű (családi emlék) gipsz öntvény címer megújulását nézheted meg képekben. A címer története a régmúlt időkbe nyúlik vissza: párom nagyszüleinek szobafalát díszítette (akik sajnos már nincsenek velünk), és régi szép gyermekkori emlékek sokaságát őrzi (vagy legalábbis őrizte, mígnem a költözésnél valahogy darabjaira tört).
Eredetileg is szerettem volna átalakítani a címert (mert a farost lemez alapzata bordó plüss-bársonnyal volt bevonva, ami hát ... kimondom őszintén: nem az én stílusom). Gyönyörű volt a címer minden vonatkozásában, de a plüss alappal úgy nézett ki,
mint egy darabka Országház. A lakásunk meg (sajnos, vagy nem sajnos)
nem igazán neogótikus stílusban épült ezért nem illett bele. A sors fintora, hogy ez az átalakítási kényszerhelyzet
magától is előállt, mivel ugye nem puzzle-ként szerettük volna használatba venni - úgyhogy gyorsan megoldást kellett találnom a bajokra.

A képet látva már biztosan te is átérzed, milyen nagy volt az érzelmi tragédia, amikor kicsomagolás után szembesültünk a
címer állapotával.
Nem vagyok az a tipikus nehéz feladatokat könnyen feladó ember, de széttört formájában a címer tényleg
menthetetlennek tűnt.. Ha még valamilyen kemény anyagból lett volna (fából, fémből vagy műanyagból) és kiszámíthatóan tört volna , de sajnos
gipsz . Már láttam is magam előtt, ,ahogy nagyítóval illesztem össze az összes milliméteres lepattant darabkát, amit valamelyik kartondoboz aljáról halászok össze. De ami azután történt az tényleg a csodával határos: összetologattam a darabkákat és
szinte semmi sem hiányzott belőle! (Ugye milyen hihetetlen? Én azóta sem hiszem el! A fenti kép abszolút magáért beszél - de a látvány szerencsére sokkal tragikusabb volt, mint a valós helyzet.) Szóval ezen a ponton nagy volt az örömöm, éreztem, hogy meg fogom tudni menteni!
Már csak egy baj volt vele: nagy darabok ugyan nem hiányoztak, de keresztbe-kasul fehér törésvonalak éktelenkedtek rajta.
Ennek orvoslására először is óvatosan
összeragasztottam a darabokat ( Pattex FIX stukkó ragasztóval), majd az egész címert lefestettem akrilfestékkel az eredeti "antikolásának" megfelelő sötétebb (sötét-szürkés kávébarna) színnel (ügyelve, hogy mindenhova, még a törés mélyedéseibe is jusson festék).
Amikor ez megszáradt
óarany színű antikoló-pasztával egy szivaccsal (óvatosan, hogy a mélyedésekbe ne menjen a pasztából) áttörölgettem a dombormű tetejét, így értem el ezt a kissé patinás arany hatást.
Ezután jött az akasztó és már mehetett is az új helyére,a lépcsőház magaslati pontjára, ahol is remélhetőleg még sokáig gyönyörködhetünk benne. Így már nem csak a nagyszülők, de mi is benne vagyunk a "címerünkben".
Kapott egy új hátlapot, immár (a lakásunkhoz és a címerhez is passzoló) krém-fehér színben, amire ragasztással került fel a címer.

így már jól látszik, hogy a helyzet nem is olyan tragikus. Ugyan egy-két picurka gipsz darab "meglépett", de nekünk így talán még jobban tetszik, hiszen története is lett!
Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésemet! ^^ Remélem örömöd leled majd az alkotásban ! Nagyon örülnék neki, ha megmutatnád, hogy mit alkottál ( hozzászólásba tudsz beszúrni képet is ), illetve nagyon hálás lennék, ha megosztanád ezt a bejegyzést másokkal is! További szép kreatív napot kívánok!
Tetszett ez a cikk? Oszd meg másokkal is:
Nagyon örülök, ha megosztod az itt található tartalmakat másokkal is, de kérlek
becsüld meg a munkám annyival, hogy ezt a pár dolgot minden esetben betartod:
● Cikkenként
maximum egy kép és egy pár sor (
fontos információkat, pl.: receptúra )
NEM tartalmazó kedvcsináló szöveg osztható meg,
jól látható (a blogunkat forrásként megnevező)
forrásmegjelöléssel.
A borntodiy.hu képei és szöveges tartalmai a BornToDIY Blog szellemi tulajdonát képezik, az oldalunkon megjelenő minden tartalom
szerzői jogvédelem alatt áll. Blogunk használatával felhasználási (és megosztási) feltételeinket automatikusan tudomásul veszed és elfogadod
(bővebben itt)