Tavaly előtt nagy, alacsony költségvetésű (csináld magad) konyhafelújításba fogtunk, aminek első "áldozata" a szebb napokat is látott, kopott (besárgult) lakkozású és "sok titkot rejtegető" konyhaszigetünk volt. Ebben a cikkben megnézheted majd a konyhasziget átalakulását lépésről-lépésre, és egy pár hasznos ötletet / tanácsot is összegyűjtöttem neked, ami a bútorfelújításhoz hasznos lehet ( többek között arra is találhatsz majd tippeket, hogy mivel tudsz közvetlenül lakkozott fenyőbútorokra festeni ).
A házzal együtt hozzánk került
konyhasziget egy igazi kis Frankenstein szörny volt. Az egyik fele valószínűleg régen egy
kis lakkozott fenyő komód lehetett, a másik fele pedig egy kezeletlen lambériából készült kiegészítő váz volt, amit az oldalához rögzítettek. Sajnos (mivel akkoriban még nem gondoltam, hogy ebből valaha blogbejegyzés lesz) itt is csak mérsékelt mennyiségben vannak előtte képeim, de azért találtam párat, ami jól bemutatja, honnan indultunk :)
A kis
fenyőkomód rész egyszer hajdanán biztosan üzletben vásárolt gyári fenyőbútor lehetett, mert pont olyan, mint a mostani bútorok, azzal a különbséggel, hogy durván
be volt sötétedve rajta a lakk kívül, hiányzott a teteje és egy házi-barkács keret került az aljára ( gondolom azért, hogy elég magas legyen pultnak.) Ez a szekrényke rész szerencsére szerkezetileg rendben volt, de az alja valamiféle rejtélyes, erős, ammóniás,büdös,
csípős szagot árasztott, amit leginkább "kutyapisiként" tudnék meghatározni. Bár takarításban elég jó vagyok, de azért itt éreztem, hogy ezzel a szaggal még lesz egy külön meccsünk.
sajnos a képen is látszik, hogy a bútor alja semmi jót nem tartogat..
A hozzá rögzített,
kezeletlen lambériából álló "keret" rész legnagyobb baja az volt, hogy az alsó merevítő fa elemeket úgy, ahogy volt ( kezeletlenül ) óriási csavarokkal a föld alatt lévő konyhánk
padlójához ( beton aljzatához ) rögzítették, és ez a kezeletlen fa aljzati rész lentről folyamatosan
szívta magába a nedvességet, zsírt, meg kitudja még mit. A lerögzítő csavarok pedig a vizesedéstől ( és a rozsdától ) teljesen
be voltak rohadva, szóval kicsavarni őket és felszedni / félretolni a bútort nem volt semmi esélyünk. A lerögzítés miatt pedig a pult alatt és mögött lehetetlen volt takarítani is - szóval ezen a ponton tudtam, hogy
lesznek még itt nem túl kellemes meglepetések.
Itt nagyon jól látszik, hogy az egész szerkezet alulról vizes/zsíros és még kitudja milyen volt....
Természetesen
így semmiképpen sem maradhatott ( a keretnek és a szekrénykének is fel kellet jönnie az aljzatról ) , ezért párom heroikus küzdelmet folytatott a betonba és fába berohadt majd tíz centis csavarokkal. ( Volt itt minden: a WD40-től, fúrástól, bevéséstől a "megváltó profán kontextusban való emlegetéséig" ) . Szerencsére végül párom nyert,
és feltárult Pandora szelencéje. ( Az erről készült képeket, mindenki lelki békéje érdekében nem osztom meg. ) De legyünk pozitívak: így hogy megvolt a bűnös szagforrás, máris könnyebb volt orvosolni a problémát.
Jöhetett tehát egy
alapos, átfogó takarítás. Szerencsére nyáron fogtunk bele a felújításba, úgyhogy ezt meg tudtam oldani kültéren. Először is
mindent le- és szétszereltem ( legalábbis, ami nem volt véglegesen egybeépítve ): levettem az ajtókat, fogantyúkat, zsanérokat, munkapultot, kivettem a polcokat, leszedtem a hozzáépítéseket. Majd mindent
alaposan átsúroltam a "csoda takarítóvizemmel":
Lavór langyos víz + löttyintésnyi hypo + löttyintésnyi WU2 sampon ( a zsíros hajra való fajtából ).
Azért használjuk generációk óta a családban ezt a "takarítóvizet", mert a hypo
erős fertőtlenítő, gombaölő hatású, a sampon pedig
leviszi a legtöbb zsíros koszt és egyéb szennyeződést. Eddig még soha sem csalódtam benne, bármiről is volt szó. A konyhaszigetnél sem maradhatott el, szóval kapott minden egy alapos takarítóvizes takarítást, utána hagytam, hogy a tűző napsütés elvégezze a maradék
fertőtlenítési és szárítási feladatokat.
Egy dologgal nem sikerült résmentesen elbánnom: az a fura zsíros / szúrós / ammóniás szag
nem tűnt el teljesen a lábazatból, plusz az a fura "olajos" felázás folt sem ( amit ez egyik fenti képen láthatsz közelebbről ). De velem nem tolhat ki kosz!!! Rámentem hát a Brünhildával: azaz a
hideg zsíroldóval. Jó alaposan bespricceltem a keret alját és hagytam, hagy tegye a dolgát. Amikor kioldotta, amit kilehetett, alaposan letörölgettem és megvártam, hogy megszáradjon. Száradás közben erősen figyeltem, hogy látok-e még valahol "zsírfelázást" a faanyagon, de szerencsére mindenhonnan eltűnt. Egy icipicit még lehetett érezni ugyan a szúrós szagot, de úgy voltam vele, hogy a festés is javít majd még ezen, úgyhogy itt befejezettnek éreztem a takarítási részt.
Takarítás után, festésre várva. ( A kupiért bocsánat, de ahol alkotómunka folyik, ott ez van :) , a kallódó macskafarokhoz pedig tartozik kisállat is, csak a képről maradt le :) )
Ezen a ponton három különböző felület felületkezelését kellett átgondolnom, amikre a következőket találtam ki:
- A
fenyőből készült pultról ( mivel nagyon szeretem a fa dolgok látványát )
lecsiszolom majd a régi , kopott elsárgult lakk réteget és
újralakkozom ( egy erős kopásállóságú ,vízbázisú, UV álló lakkal )
- A
fenyőkomód csúnyán besötétedett lakkozott külső frontjait
lefestem fehérre (csiszolás nélkül), a fából készült fogantyúit pedig csak lecsiszolom és lakkozom
- a natúr de elszineződött
lambéria keret részt pedig megerősítem szerkezetileg és szintén
lefestem fehérre
A pult csiszolása egyszerű volt: mivel a fenyő egy igen puha alapanyag, a
Bosch excentercsiszolómnak meg sem kottyant. ( Bár a lakk egy kicsit megizzasztott, az sem jelentett túl nagy kihívást. ) Kivittem a pult lapot kültérre ( olyan helyre, ahol mások - és a saját konyhánk - porfelhőbe öltöztetése nélkül porolhattam a csiszolóval ), majd
először egy 60-as (durva) csiszolókoronggal lecsiszoltam
a lakkréteget és a karcok nagy részét, ezután egy
80-as (közepesen durva) csiszolókoronggal tovább csiszoltam a
maradék karcolásokat ( míg teljesen el nem tűntek ), majd egy finom (
240-es ) csiszolókoronggal babapopsi tapintásúra "políroztam". A lekerekített széleket is excenterrel csiszoltam le: nagyon finoman , óvatosan haladva, az éleknél egy vonalban egyenletes húzással végigtolva a csiszológépet. Mondjuk ez garantáltan szebb lett volna, ha kézzel csinálom, de mint tudjuk - lusta vagyok :)
Csiszolás után alaposan
portalanítottam, majd
kicsi szivacs ( lakkozóhengerrel ) kapott
3 réteg Basacolors vízbázisú parkettalakkot. Nagyon szeretem ezt a lakkot ( a tölgyfa lépcsősorunkat is ezzel lakkoztam 5 éve és bírja! ), de ha most választhatnék, lehet valami ennél is erősebb ( pl: két komponensű ) lakkot választanék a felületkezelésre, mert a
fenyő puha és sérülékeny faanyag alapból is ( ha engem kérdezel nem igazán való konyhapultnak ). Ha fa konyhapultot kellene választanod, válassz a keményfákból: pl tölgyet.
A fenyőkomód lakkozott fenyő felületét a már jól bevált
fóliázott bútor festési technikámmal festettem ( Harzo T-16 + vízbázisú zománc + opcionálisan lakk ), amiről most nem írnék oldalakat, mert már egyszer megtettem :
- Kattints ide ha el szeretnéd olvasni, hogyan tudsz bármilyen lakkozott vagy már egyszer festett bútort csiszolás nélkül átfesteni A
fenyő fogantyúkról az elsárgult lakkozást kézzel lecsiszoltam, és újralakkoztam őket ( szintén a Basacolors lakkal ).
A natúr fenyőfa, de furán
elszíneződött lambéria keretet is a laminált bútorlap festési módszeremmel festettem ( bár ez esetben - a natúr / kezeletlen fa felület miatt - nem volt indokolt tapadóhíddal alapoznom, de én már ha kell, ha nem , mindenre használom a Harzo T-16-ot. :) Már csak azért is, mert nagyon jól fed ( szuperül alapoz ) és ezáltal kevesebb fedőfestékre van később szükség. Plusz egy kis extra tapadás sosem árt :)) De ha olcsóbban szeretnéd kihozni a festést, használhatsz natúr fához : vízbázisú 2-az 1-ben zománcfestéket ( ami alapozó és fedőfesték egyben ) + igény szerint lakkot.
Amikor a festett és lakkozott részek
megszáradtak, nem volt más hátra mint
összeszerelni a konyhapultot.
Mivel nem akartunk úgy járni, mint ahonnan kiindultunk, a konyhasziget
minden földdel érintkező alsó sarka kapott egy mini
"kupak" lábat. Ez egy kicsi, műanyag, kupak alakú lábacska, aminek egy szög van a közepén ( így könnyű beütni a fába ). Erre azért volt szükség, hogy ne álljon a bútor közvetlenül a vizesedő földön, valamennyire tudjon szellőzni alatta a föld, és hogy tologatáskor ne karcolja fel a csempét ( a nagytakarításkor jól fog jönni ). Azóta úgy megszerettük ezt a "kupak-lábat", hogy mindenre IS tettünk :) ( A székekre, az ülőgarnitúra lábaira, a konyhabútor kiegészítő polcára és még a kenyértartóra is ! :) ) Jó szívvel ajánlom
minden olyan bútorhoz, ami vizesedő helyiségben állna a földön (a bútor védelme miatt),
vagy ha jó volna ha szellőzni tudna alatta a talaj. Mi az Obiban vettünk egy dobozzal, nem került sokba de minden pénzt megért. ( Kattints a képre a linkért )
A pultnak akkora súlya van, hogy
magától nem mozdul el ( maximum akkor, ha izomból meglökjük, de azért ez nem túl gyakori ... és még akkor is vissza lehet tolni a helyére :) ) , szóval igazából
nem értem miért kellett ipari erővel lerögzíteni a betonhoz. Ez már valószínűleg örökre a múlt talányai közé tartozik majd.
Kapott még a konyhapult
két fém sínt ( vitrázsrudat ), amire függönyök kerültek. Erre egyrészt esztétikai okokból volt szükség: a nagy függöny a kommunális és szelektív kukákat takarja, a kicsi pedig a "mini spájzot", másrészt praktikusabb is szerintem így, mert könnyebb egy függönyt kimosni a fehér ruhákkal, mint állandóan port és macskaszőrt törölgetni az ezer millió dologról.
ilyen volt a konyhasziget közvetlenül az elkészülés után (még a többi dolog átalakítása előtt)
és ilyen volt amikor minden más is elkészült (csempe,asztal,székek, ülőgarnitúra).Még vannak javítandó pontok, de már alakul!
Egyetlen "majdnem előtte" képem a házvásárlásunk idejéből maradt meg, ezt az előző lakók készítették a konyháról (amikor még nem mi laktunk itt ). Érdekességképpen beszúrom ide a végére, szerintem látványos lett az átváltozás! (A csempe, a bútorok és minden ugyanaz, csak egy kicsit átalakultak a két kezünk által ). Felteszem majd a konyhabútor átfestését, az ülőgarnitúra átfestését és a csempe "fugázását" is, amit mind mind mi követtünk el, alacsony költségvetésből :)
A lambéria teljes átfestésének történetét pedig ide kattintva nézheted meg.
Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésemet! ^^ Remélem örömöd leled majd az alkotásban ! Nagyon örülnék neki, ha megmutatnád, hogy mit alkottál ( hozzászólásba tudsz beszúrni képet is ), illetve nagyon hálás lennék, ha megosztanád ezt a bejegyzést másokkal is! További szép kreatív napot kívánok!